Bíró Mihály
presbiter
Biró Mihály vagyok,születtem 1974.05.13-án Szászrégenben (Erdély). Biró Anna házastársa, két felnött lány édesapja.
Kistarcsán élek családommal 22 éve. Húsz éve vagyok aktiv tagja a kistarcsai református egyháznak. Elöző két ciklusban pótpresbiteri tisztséget töltöttem be.
Foglalkózásom vállalkozó.
“Elfáradnak és ellankadnak az ifjak, még a legkiválóbbak is megbotlanak. De akik az ÚRban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak meg, járnak, és nem fáradnak el.” Ézsaiás 40,30-31
Csampa Zsolt
presbiter
Csampa Zsoltnak hívnak 1975-ben születtem Kistarcsán református családba. Hálás vagyok nagyszüleimnek és szüleimnek, hogy már kisgyermek korban megismerhettem a református hitet és ezáltal Jézus szeretetét. Több generáció óta családom gyülekezet tagja. Mint hívő édesapa, ezt próbálom átadni Bálintnak, Zórkának és Boldizsárnak. Fontosnak tartom, hogy ők is megismerjék és elsajátítsák a keresztény hitet, életükben, szívükben ott legyen Mindenható.
Fő állásban biztosító társaságnál dolgozok kiemelt felülvizsgáló szakértőként. Mellette pedig város önkormányzati képviselője és a Humánpolitikai Bizottság elnöke vagyok.
A presbiterséget szolgálatnak tekintem, melyet Isten rendelt el számomra. Nagy megtiszteltetés volt számomra mikor Koczó Pál akkori lelkipásztor felkért presbiteri szolgálatra majd megválasztás után rá 1 évre presbitérium megbízott pénzek kezelésével. Amit azóta is alázattal és precizitással végzek. Édesanyámmal közösen töltöttük be több cikluson keresztül presbiterséget, aki idei évben már nem indult el a megméretetésen. Fontosnak tartom, hogy presbitérium lelkipásztorral közösen egy szívet egy lelket alkosson Isten tanításai alapján. Közösen szolgálhassuk gyülekezetett.
,,Nagy békességük van azoknak, akik szeretik törvényedet: nem botlanak meg azok”
Zsoltárok 119,165
Dénes István
presbiter
A nevem Dénes István, 1981-ben születtem.
2010-ben átadtam az életemet az Úr Jézus Krisztusnak. Szintén hívő feleségemmel hitben neveljük négy gyermekünket.
Életemben, így a gyülekezetben is fontosnak tartom a cselekvő szeretetet. Presbiteri elhívásomat szeretném az ige világosságában végezni, azzal az Urat szolgálni és a gyülekezetet építeni.
“Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” Máté 7,21
Drahota-Szabó Nóra
pótpresbiter
Drahota-Szabó Nórának hívnak. Kerepesen élek férjemmel.
Védőnőként dolgozom Kerepesen és a Flór Ferenc Kórházban. Hálás vagyok, hogy olyan munkatársakat kaptam, akik hitben testvéreim és időről-időre imádságban hordozhatjuk egymás örömeit, terheit.
Keresztyén családba születtem Biatorbágyon, gyerekéveimet is itt töltöttem, itt konfirmáltam. Szüleim és nagyszüleim a hitben is példaképeim.
Nagy szeretettel és hálával gondolok vissza gyerek-, és ifjú korom lelkipásztorára Szarka Miklósra és feleségére, akik meghatározó szerepet töltöttek be hitem fejlődésében.
1982-ben költöztünk Kistarcsára, azóta vagyok a gyülekezet tagja.
Több mint 20 évig vettem a részt a Kistarcsai és a Kerepesi Gyülekezetben a gyerekmunkában és két ciklusban presbiterként szolgáltam.
Hálás a szívem, hogy Isten már gyerekkoromban kiválasztott, hogy életem egyetlen percében sem kellett Nélküle élnem. Nagyon sok áldás kísért az utamon, de nagy próbatételt is kaptam.
Életemet végig kíséri Isten végtelen nagy szeretete és kegyelme, amit naponta megtapasztalok.
Filep Zoltán
főgondnok
Feleségemmel, Filep Judittal 2016 óta vagyunk a Kistarcsai Református Gyülekezet tagjai.
A párciumi érmelléken nőttünk fel, 1990-ben települtünk át Magyarországra.
Kistarcsára Miskolc- Diósgyőrből költöztünk, hogy közelebb legyünk gyermekeinkhez.
Két fiúgyermekünk van, mindketten családosak. Tőlük hat (négy + kettő) unokánk született.
Nyugdíjas gépészmérnök vagyok, feleségem szintén nyugdíjas, ő vegyészmérnök. A nagy család – Istennek hála – szinte minden időnket – és erőnket – leköti.
Korábban a Diósgyőri Református Gyülekezet tagjai voltunk, ahol tíz évig presbiterként is szolgáltam.
Felnőttként tértem meg, és azóta keresem: hogyan tudnék eleget tenni Isten elhívásának.
Örömmel tölt el bennünket, hogy Kistarcsán is egy befogadó gyülekezetre találtunk, ahol Pállal együtt mondhatjuk: „ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”
Filippi 3,14
Gacsályi Ádám
presbiter
31 éven át Kistarcsán tanítottam, jelenleg harmadik éve Kerepesen dolgozom.
Református lelkészcsaládban nevelkedett felségem és én is, így természetes volt, hogy saját gyermekeinknek is igyekeztünk az otthonról hozott értékrendet átadni.
Felnőtt lányaink lakóhelyük gyülekezeti tagjai lettek.
Még nt. Koczó Pál szolgálati idejében lettem presbiter, ezt a szolgálatot 20 évig láttam el.
Leköszönésem után a mai napig gyülekezeti munkásként dolgozom.
Jelenleg újra olyan élethelyzetbe kerültem, ami lehetővé teszi, hogy újra vállalni tudom a presbiteri szolgálatot.
Bízom benne, hogy a korábbi lelkészek, gyülekezeti tagok által létrehozott értékeket az új
presbitériumnak sikerül megőrizni, továbbvinni.
Glasz Ferencné
presbiter
Glasz Ferencné szül.: Deák Margit vagyok.
Hívő családban nőttem fel. Édesapám presbiterként szolgált. Édesanyám példamutató mélyenhívő, hiteles ember volt. Nagyon sokat meríthettem szilárd hitéből es életviteléből.
Isten kegyelméből már gyermekkoromban megismerhettem Jézus Krisztust, mint személyes megváltómat. Számomra első helyen áll Isten szolgálata. Tőle kapok útmutatást a tovabbi életemhez.
Hívő emberként és presbiterként az egységre törekszünk lelkeszünkkel és presbitertársainkkal.
Fontos, hogy az igére figyeljünk.
“Egyet kérek az Úrtol, azért esedezem: hogy lakhassam az Úr házában életemnek minden idejében; hogy nézhessem az Úrnak szépségét és gyönyörködhessem az Ő templomában. Zsoltárok 27:4
Dr. Juhász Péter
presbiter
Lassan két évtizede lakom családommal Kistarcsán, ennyi ideje vagyok tagja ennek a gyülekezetnek, de korábbi lakóhelyünkön is egyháztagok voltunk. Pedagógus feleségemmel református családból származunk és gyermekeink is mind konfirmáltak, református líceumban tanultak, illetve tanulnak.
Mérnöki és gazdasági végzetséggel egy óbudai lapkiadónál dolgozom. A nagy családon belül és barátaink között többen is lelkészként szolgálnak, illetve presbiterek az ország különböző gyülekezeteiben. Jómagam két ciklus óta vagyok presbiter. Munkahelyem és munkám nagyon lefoglal, és lassan már felnövő, önállósodó gyermekeim programjaiban is igyekszem részt venni, (sport, fellépés, versenyek) amíg lehetséges. A gyülekezet életébe főleg a vasárnapi alkalmakon, presbiteri üléseken és nagyobb közös munkák alkalmával kapcsolódom be. A pénzügyi bizottság tagja vagyok, költségvetés és pénzügyi adminisztrációs feladatok ellátásában szoktam rendszeresen szolgálni. Szeretek fényképezni, sportolni. Ezeket a hobbikat is alkalmanként a gyülekezet szolgálatába állítom.
Korsch Zoltánné
presbiter
Korsch Zoltánné vagyok, nyugdíjas, 3 gyermek édesanyja, és 4 unoka boldog nagymamája.
Presbiteri szolgálatomat 30 éve végzem.
Gyermekkorom óta keresztény neveltetést kaptam, de csak fiatal koromban adtam át életemet az Úrnak.
Azóta is minden nap elköteleződöm mellette és kérem, hogy újítson meg, hogy az Ő akarata szerint tudjam végezni a rám bízott feladatokat.
Szeretném presbiterként hűen szolgálni továbbra is Istent, és útmutatása alapján a gyülekezetet.
Nagy Sándorné
presbiter
Közel 34 éve vagyok tagja a Kistarcsai Református gyülekezetnek. A családom minden tagja, hívő Istenhez közeledő életet él. Vasárnaponként, heti bibliai alkalmakon, templom és kert rendezésében, gyermekekkel való foglalkozásokon, hitmélyítő táborban igyekszünk részt venni, és szolgálatunkkal Isten országát építeni, gyülekezetünket erősíteni hitben és növekedésben. Presbiterként Isten dicsőségére való szolgálatot szeretnék végezni a gyülekezetünkben.
„Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van.”
Pintérné dr. Ritecz Erika
presbiter
Pintérné dr. Ritecz Erikának hívnak, 1983-ban születtem Kerepestarcsán (Kistarcsán) és azóta is itt élek.
A hitéletem másodikos koromban kezdődött, amikor harmadmagammal kezdtünk református hittanra járni az általános iskolába, kezdetben szakkör, majd hittanóra keretében. Nagy hatással volt rám a gyülekezet akkori lelkipásztora, Koczó Pali bácsi és a hittantanárunk Alber Péter Csaba, akitől az első és máig használt Bibliámat kaptam. Az, hogy ilyen fiatalon megismerhettem és megtapasztalhattam Isten szeretetét és gondviselését életem további szakaszaiban és jelenleg is rendkívüli biztonságot nyújt számomra.
A gimnáziumot Gödöllőn végeztem a Református Líceumban, felsőfokú végzettséget a Rendőrtiszti Főiskolán és az ELTE jogi karán szereztem. Férjemmel, Pintér Andrással 2012-ben házasodtunk össze, két kisfiúnk van: Endre, aki hamarosan 10 éves lesz és Huba, aki 7 éves.
Nagy megtiszteltetésnek veszem a presbiterjelöltséget. Nagy örömmel és hálával tölt el, hogy megválasztásom esetén Isten útmutatásaira figyelve, segítségére lehetek a kistarcsai gyülekezetnek és édesanyám nyomdokaiba léphetek, aki több cikluson keresztül is szolgálta ily módon a gyülekezet életét.
Sepsi Béla
presbiter
1969-ben születtem Temesváron. Több mint 30 éve házas, családi dolgainkról feleségem, Sepsi Éva, már megfogalmazott néhány gondolatot a saját bemutatkozásában. Végzettségem szerint villamosmérnök vagyok, világi foglalkozásom szerint saját, távközlési informatikával foglalkozó, kisvállalkozásomnak az ügyvezetője.
A Szentlélek kegyelméből a kistarcsai gyülekezet közösségében folyó evangélizáció nyomán tértem meg apránként az Úrhoz. Elhatározásom szerint minden dolgomat Jézus Krisztus előtt szeretném végezni, hogy annak Isten szerinti értelme legyen, ahogy azt az ige elénk hozza:
“Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők”
Zsoltárok 127,1
Sepsi Éva
pótpresbiter
Temesváron születtem. ott is érettségiztem. majd 1991-ben állami ösztöndíjjal jöttem Budapestre. 1992-ben házasodtam össze Sepsi Bélával, volt temesvári osztálytársammal. Nem mi terveztünk nagycsaládot, hanem Isten áldott meg 4 gyermekkel. Temesváron jártunk gyülekezetbe, átkerülve Budapestre nem igazán foglalkoztunk Istennel. Első gyermekünk születése után kezdtünk néha templomba járni. Első osztályos korában Riskó János tiszteletes tartotta a hittanórákat és az ő hívására jöttünk a kistarcsai gyülekezetbe 20 éve. Itt jutottunk élő hitre.
Évek óta részt veszek a gyermekekmissziós szolgálatban és 11 éve szolgálok a Lepramisszióban.
Az alábbi igével készülök a pótprezsbiteri szolgálatra:
“Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem!” Zsoltárok könyve 25,4
Köszönöm a gyülekezet megtisztelő bizalmát és ajánlását!
Szeghy Ferenc István
presbiter
Gödöllőn születtem 1959-ben, apai ágon régi református családban. Életem első negyed századát itt éltem le, és 1974-ben itt konfirmáltam a helyi református templomban.
A kistarcsai gyülekezet életébe 1992-től kapcsolódtam be, Koczó Pál nt. úr idejében. Gödöllő után nagyon hamar lelki otthonra találtam itt, és talán ennek is köszönhetően 1994. évben presbiterré választottak.
A presbitérium, mint egyházközségi döntést hozó, azt segítő, hitben példamutató testület a lelkésszel együtt viszi vállán a gyülekezet hitéletét és sáfárkodik javaival. Feladat van bőven, melyben a „legöregebb” elöljáró és a fiatalabb presbiter – különösen ma, a XXI. században – tudja együtt hitben szolgálni a gyülekezetet.
A missziói munkánk kiemelten fontos ügyének tartom a gyermekek és fiatalok, fiatal szülők bevonását egyházközségünkbe. Létszámban és fiatalságban is egyre bővülő agglomerációs településünkön ”van/lenne miből meríteni”.
Ide kívánkozóan egy mondat:
„Menjetek el azért, és tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.” Máté 28:1